Nagy-Britannia és a NATO digitális ellátási láncainak védelme

Editors' Pick

A választásokat követő első sajtótájékoztatóján Sir Keir Starmer, az Egyesült Királyság új miniszterelnöke hangsúlyozta az Egyesült Királyság „megingathatatlan” elkötelezettségét a NATO mellett, és azt, hogy kormányának első számú kötelessége a biztonság és a védelem kell, hogy legyen. Ennek az elkötelezettségnek a részeként jelentős hangsúlyt kell fektetni Nagy-Britannia és más NATO-szövetséges országok digitális ellátási láncainak védelmére a kritikus nemzeti infrastruktúrákat megzavarni szándékozó kiberszereplők fokozott kibertámadásaival szemben. Alig egy héttel megválasztása után Starmer miniszterelnök részt vett első NATO-csúcstalálkozóján, amelyre júliusban Washingtonban került sor. A csúcstalálkozón hangsúlyozta Nagy-Britannia „rendíthetetlen elkötelezettségét” a szövetség mellett, és bejelentette, hogy az Egyesült Királyság stratégiai védelmi felülvizsgálatot fog végezni, és a GDP 2,5%-ára emeli védelmi kiadásait. Szintén júliusban Starmer kormánya ismertette a kiberbiztonságról és ellenálló képességről szóló új törvényjavaslat bevezetésére vonatkozó tervét, amelyet széles körben a 2024. október 18-án hatályba lépő NIS2 (az Unió egész területén egységesen magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről) irányelv brit megfelelőjének tekintenek. Az ellátási láncok elleni támadások növekedésének két fő oka van.

Az első a gyakran kritikus üzleti funkciók harmadik fél felé történő kiszervezésének növekedése a folyamatban lévő digitalizációs erőfeszítések miatt. A második ok az, hogy az egyes szervezetek – különösen a kritikus nemzeti infrastruktúrában és általában a szigorúan szabályozott ágazatokban működő szervezetek -, valamint a nemzetbiztonsági szervezetek kibervédelme magasabb az átlagnál. Ez azt jelenti, hogy e szervezetek közvetlen megtámadása sokkal nehezebbé vált, ami arra készteti a támadókat, hogy könnyebb belépési pontokat keressenek a célpontok adataihoz és rendszereihez való hozzáféréshez. A NATO és szövetségeseinek az ellátási lánc érdemi biztonságának eléréséhez fokozott együttműködésen alapuló megközelítésre van szükség. El kell mozdulni a védelmi intézkedések, fenyegetések és bírságok kultúrájától egy olyan kultúra felé, amelyben a létfontosságú nemzeti infrastruktúrákat támogató szervezetek, a nemzetbiztonsági ügynökségek, a magánszektorbeli partnerek és az összes kritikus beszállító közösen védi az ellátási láncokat a támadásokkal szemben.

Forrás