Gannon-vihar
A NASA jelentése szerint a 2024. május 10-én bekövetkezett Gannon-vihar, az elmúlt két évtized legerősebb geomágneses vihara, jelentős hatással volt a Földre és a közeli űrkörnyezetre. A vihar során a Napból származó koronakidobódások (CME) egyesültek, és egy szupervihar formájában érték el a Földet, ami a NOAA első súlyos geomágneses vihar figyelmeztetését eredményezte közel húsz év után.
A vihar következményeként a Földön többek között nagyfeszültségű vezetékek kapcsoltak le, transzformátorok melegedtek túl, és GPS-alapú mezőgazdasági gépek tértek el a pályájukról, ami jelentős anyagi károkat okozott a gazdáknak. A légiközlekedésben is zavarok léptek fel: az Atlanti-óceánon áthaladó járatok délebbre kerültek át, hogy elkerüljék a megnövekedett sugárzási kockázatot és a kommunikációs zavarokat.
A felsőlégkörben, különösen a termoszférában, a hőmérséklet szokatlanul magasra emelkedett, meghaladva a 2100 Fahrenheit-fokot, ami az atmoszféra kitágulásához és a nehezebb nitrogénrészecskék magasabbra emelkedéséhez vezetett. Az ionoszféra szerkezete is jelentősen megváltozott: az éjszakai egyenlítői plazmabuborék déli irányba tolódott, ideiglenes rést hagyva az egyenlítő közelében.
A Föld mágneses mezejét is erőteljesen befolyásolta a vihar. A NASA MMS és THEMIS-ARTEMIS missziói hatalmas, örvénylő részecskehullámokat és feltekeredett mágneses mezőket észleltek a CME-k peremén. A Mars felszínén a Curiosity rover kamerái hóviharszerű képeket rögzítettek, melyeket a töltött részecskék okoztak, és a sugárzásmérő eszköz a 2012-es landolás óta mért legnagyobb sugárzási szintet regisztrálta.
A Gannon-vihar során az aurora borealis szokatlanul alacsony földrajzi szélességeken is megfigyelhető volt, például az Egyesült Államok déli részén és Észak-Indiában. Az esemény során begyűjtött adatok elemzése évekig eltarthat, és várhatóan új ismereteket nyújt a geomágneses viharok természetéről és azok kezelésének legjobb módszereiről.
