Indiai–pakisztáni kiberdimenziója
A CYFIRMA az eszkalálódó indiai–pakisztáni katonai konfliktus kiberdimenzióját vizsgálja. A kutatók megállapították, hogy a Pahalgamban április végén történt terrortámadást követően hacktivisták (nem állami szereplők) tömege indított támadásokat mindkét oldalon, amelyek a politikai indíttatású, gyors reagálásra jellemzően weboldal‑defacementekből, DDoS-akciókból és kisebb adatlopásokból álltak.
Bár ezek a támadások technikailag nem mélyek vagy hosszan tartóak, de rendkívül látványosak és nagy volumenűek voltak — különösen a DDoS hullámok, amelyek május elején napi szinten százszorosára nőttek. A hacktivisták csoportjai, mint a pro‑pakisztáni AnonSec, Keymous+, valamint az indiai oldalról az Indian Cyber Force és társai rendszeresen támadták egymás kormányzati, pénzügyi és kritikus infrastruktúráját.
A CYFIRMA elemzése szerint ezek a digitális támadások nem csupán neurális zajt generáltak, de a felek közti fizikai műveleteket is követték — a hacktivisták aktivitása gyakran késve, de szinkronban volt a rakétacsapásokkal. Ez egy veszélyes feedback loop-ot hozott létre, ahol a szembenálló felek fizikai és digitális háborúskodása egymást erősítette.
Kiberbiztonsági szempontból a fő veszély a kritikus infrastruktúra támadhatósága, valamint a szolgáltatásmegtagadásos akciók okozta közbizalom‑vesztés. Az igazi kihívás az, hogy miközben ezek a hacktivisták önkéntes szereplők — nem hivatalos katonai kiberműveletek —, lényegesen kiszámíthatatlanabbak és nehezebben lekövethetők, mint az állami APT-k.
Az állami szerveknek fejlett DDoS elleni rendszerekre, erős tűzfalakra, honeypotok telepítésére és átfogó hálózati monitorozásra van szükségük — különösen a határ menti kritikus célpontok, pénzintézetek, távközlés és energia szektorok védelmének érdekében. A gyorsan növekedő napi támadási ciklus hamar fennakadást okozhat a digitális szolgáltatásokban, további geopolitikai feszültségeket indukálva.
