ET döntés a kiberbűnözés elleni ENSZ-egyezményről
Az Európai Tanács közleménye szerint az EU Tanácsa döntött arról, hogy kiadja a felhatalmazást az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy aláírják az új ENSZ-egyezményt a kiberbűnözés ellen (UN Convention on Cybercrime).
Az egyezmény célja nemzetközi szabályozási keretek megteremtése, az államok vállalják, hogy harmonizálják nemzeti törvényeiket bizonyos kiberbűnözéshez kötődő magatartások kriminalizálására (például IT-csalás, illegális lehallgatás), és hogy együttműködnek az elektronikus bizonyítékok gyűjtésében és cseréjében a büntetőeljárások támogatásához. Az egyezmény felhatalmazza az aláíró államokat arra, hogy kötelezővé tegyék a gyermekek online szexuális visszaélésével, groominggal vagy nem önkéntes képek terjesztésével kapcsolatos cselekmények büntethetőségét is — azokban az országokban is, ahol ez még nem része a jogrendszerüknek.
A megállapodás fontos garanciákat is tartalmaz az emberi jogok és adatvédelem védelme érdekében, szabályozza, hogy a nemzetközi együttműködést megtagadhatják, ha egy kérés politikai okból motiváltnak tekinthető, vagy ha az ellentétes az ország belső jogával, valamint ha az emberi jogok sérelméhez vezetne.
A következő lépések között szerepel, hogy az egyezményt 2025. október 25-től 2026. december 31-ig lehet aláírni, és az egyezmény akkor lép hatályba, amikor legalább 40 állam benyújtja ratifikációs dokumentumát. Az EU belső mechanizmusának véglegesítése is folyamatban van — beleértve azt a döntést is, hogy mikor és hogyan kérjék a parlament beleegyezését az EU részére történő kötelező szerződéskötéshez.
A jogi reform központi újdonsága az, hogy az egyezmény lehetővé teszi az államoknak határokon átívelő bizonyítási kéréseket, országok közötti kérvények révén kérhetik egymástól az adatmentéseket, beleértve akár korlátlan mennyiségű bizonyítékot is. Az „unlimited evidence preservation request” nagy ellenállást váltott ki adatvédelmi és emberi jogi aggodalmak miatt.
Az EU-tagállamok közül többen ideiglenes fenntartással szavaztak, mivel attól tartottak, hogy az eszköz visszaélésekre adhat lehetőséget – például hogy egy ország túllépje a kérvény hatókörét és más államok adatstruktúráit „unlimited” módon vizsgálja át. Ez különösen érzékeny kérdés olyan tagállamok számára, ahol szigorú adatvédelmi szabályok védik a polgárok jogait.
A ratifikáció jogi hatást gyakorolhat a nemzeti jogrendszerekre is, a jövőben olyan bűnügyi eljárások, amelyek adatmentési kéréssel élnek egy másik ország részére, kevésbé korlátozottak lehetnek, amennyiben az egyezmény mechanizmusán keresztül történik. A visszalépési lehetőség korlátozott, és az adatmentéssel kapcsolatos nemzeti jogokat módosítani kell.
A döntés egy jogi mérföldkő, az EU ratifikációja azt jelenti, hogy az államok közötti bizonyítékmegosztás jogilag egyszerűbb utat kaphat, de a felhasználói adatvédelem, az adatkezelés és az államok közötti hatalmi viszonyok kérdése is feszültebbé válik.
