Kiber, mint manőver
A jelenlegi konfliktusokban mielőtt az első harckocsi megindulna vagy az első rakétákat kilőnék, az elektromágneses spektrumban már elkezdődött a harc. Az USA 780. Katonai Hírszerző Dandárjának január havi The BYTE kiadványa a kibertérrel, mint hadszíntérrel foglalkozik altiszti megközelítésből és az amerikai hadsereg kiberműveletekhez kapcsolódó doktrinális gondolkodásának és elméleti alapelveinek bemutatója, amely a kiberteret, mint manőver-tényezőt helyezi a középpontba.
A modern hadviselésben a kibertér már nem pusztán támogató funkció, hanem önálló manőverterület, amely ugyanúgy meghatározza a műveletek sikerét, mint a szárazföldi, légi, tengeri vagy űrhadműveletek. A hadsereg doktrínája ma már egyértelműen úgy tekint a kiberműveletekre, mint olyan eszközökre, amelyekkel mozgástér teremthető a saját erők számára, miközben az ellenség mozgásszabadsága korlátozható. A cyber as a maneuver fogalma lényegében azt jelenti, hogy a kibertérben végrehajtott műveletek ugyanazt a célt szolgálják, mint a fizikai manőverek, előny megszerzését, kezdeményezés átvételét és az ellenfél döntési lehetőségeinek beszűkítését.
A szöveg hangsúlyozza, hogy a kiberműveletek nem elvont, technikai tevékenységek egy elszigetelt szerverteremben, hanem szorosan összekapcsolódnak a kinetikus műveletekkel. Ahogy egy raj egy épület megtisztítása előtt elvághatja az áramot vagy zavarhatja az ellenség rádióit, úgy a kibertérben végrehajtott hatások is előzetes előkészítést végeznek, kommunikációs csatornákat bénítanak meg, érzékelőket vakítanak el, parancsnoki és irányítási rendszereket zavarják meg, vagy hamis információval látják el az ellenséget. Ezek a hatások nem helyettesítik a harcoló katonát, hanem csökkentik a kockázatot és növelik a műveleti pontosságot, amikor a saját erők ténylegesen belépnek a vitatott térbe.
A modern hadszíntéren a kiber manőver egy időben és egy térben történik a kinetikus műveletekkel, a légi műveletekkel és a szárazföldi mozgással. Egy légi deszant, tüzérségi csapás vagy páncélos áttörés előtt a kiberelemek már dolgozhatnak az ellenséges korai előrejelző rendszerek, légvédelmi radarok, C2-struktúrák vagy felderítő drónok ellen. Ezek a beavatkozások pozíciós előnyt teremtenek, gyorsabb behatolást és kisebb kitettséget biztosítva a saját erőknek. A kiber és az elektromágneses műveletek integrációja így a harc minden funkcióját átszövi, nem különálló szakterületként, hanem a manőver szerves részeként jelenik meg.
A kiber manőver nem csak a kiber szakemberek ügye. Minden katona, aki rádiót, GPS-t, digitális térképet, drónt vagy harctéri informatikai rendszert használ, közvetlenül érintett. A saját hálózatok és rádiók védelme teszi lehetővé a tűztámogatás vagy a MEDEVAC lehívását, a parancsnoki rendszerek védelme biztosítja, hogy az utasítások eljussanak az első vonalba, míg az ellenséges GPS- vagy drónképességek zavarása közvetlenül növeli a túlélési esélyeket. Még az információs térben zajló műveletek, így a propaganda vagy dezinformáció elleni fellépés is a manőver részei, mivel a lakosság és a saját állomány morálját védik.
A kibertér terepviszonyai eltérnek a fizikai hadszíntértől, de az alapelvek változatlanok. Itt nem dombokat vagy hidakat kell elfoglalni, hanem szerverekhez, hálózatokhoz, routerekhez, GPS-jelekhez, műholdas kapcsolatokhoz, energiainfrastruktúrához és információs platformokhoz való hozzáférést. Ezek a digitális erőforrások válnak a kulcstereppé, amely meghatározza, ki képes először látni, kommunikálni, dönteni és cselekedni. Egy terminál mögött ülő katona tevékenysége így közvetlen hatással lehet arra, hogy egy másik katona a földön képes-e mozogni és harcolni.
