Starlink elleni elektronikai hadviselési tervek
A Beijing Institute of Technology és Zhejiang University kutatói modellezték, miként lehetne elektronikai hadviselési eszközökkel blokkolni a Starlink-adatkapcsolatot Tajvan szigete felett. A modellezés eredménye szerint durván ezer koordinált zavaró eszköz — drónokra, ballonokra vagy repülőgépekre szerelve — képes lehet arra, hogy elektromágneses hálót emeljen az égboltra, amely hatékonyan elnémítja a műholdas kapcsolatot. A kutatók szerint 935 optimálisan elhelyezett node– vagy zavaró pont elegendő lehet, ha erős, célzott jelt sugároznak, olcsóbb, gyengébb eszközök használata esetén viszont akár 2 000-re nőhet a szükséges drónok száma. Így a teljes szigetre – beleértve városokat, tengerparti és belső területeket is – kiterjedő kommunikációs blackout válhat megvalósíthatóvá.
A stratégia lényege, hogy a Starlink nem egy fix műholdas infrastruktúra, hanem egy folyamatosan változó, nagy számú műholddal operáló LEO-konstelláció, a felhasználói terminál automatikusan vált át a látható műholdak között, a jelek pedig gyakran frekvencia-ugrásokat alkalmaznak, hogy ellenálljanak a zavarásnak. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy nem elegendő néhány földi zavaró — hanem sok apró, elosztott zavaró egység kell, amelyek együtt egyszerre nyomják el az összes lehetséges downlink-jelet.
Kínából nézve a Starlink kiiktatása nem csupán technikai bravúr, hanem egy jövőbeli fegyveres konfliktusban nélkülözhetetlen stratégiai előfeltétel. A Starlink működése ugyanis teljes kommunikációs fölényt biztosítana Tajvan és az Egyesült Államok számára, a Népi Felszabadító Hadsereggel szemben valós idejű hírszerzési adatok áramlanának a szigetre, autonóm és félautonom drónrajok kapnának folyamatos pályakorrekciókat, a rakétarendszerek pontosítását segítő parancsok zavartalanul érkeznének, és a tajvani védelmi infrastruktúra egy rendkívül elosztott, gyakorlatilag lebéníthatatlan parancsnoki hálózattal működhetne. Peking szemében tehát nem pusztán néhány műholdról van szó, hanem egy olyan harctéri ökoszisztémáról, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a kínai haderő előrenyomulásának sikerét.
Kína saját területének tekinti Tajvant, és hivatalosan soha nem zárta ki az erő alkalmazását az újraegyesítés eléréséhez. Az Egyesült Államok ugyan nem ismeri el Tajvant független államként, de minden katonai kísérletet ellenzett, amely a sziget elfoglalására irányulna, és az elmúlt években egyre mélyítette a katonai együttműködést Tajpejjel.
A Starlinkhez hasonló rendszerek a jövő háborúiban központi szerepet kapnak, ezért az USA rohamos ütemben fejleszt zavarásgátló és redundancia-fokozó technológiákat. A Pentagon számára kulcskérdés, hogy a műholdas kommunikáció nehezebben legyen megbénítható, akár masszív elektronikai hadviselési támadások esetén is.
Tajvan számára pedig a műholdas hálózatok jelentik az első napok túlélésének zálogát egy esetleges blokád vagy invázió esetén. A sziget kommunikációs infrastruktúrája rendkívül sebezhető az elszigetelésre építő kínai stratégiákkal szemben, műholdak nélkül Tajvan elsötétülne, és leválna nemcsak az Egyesült Államokról, hanem a globális információs tér egészéről. A Starlink ezért nem pusztán technikai háttér, hanem az ország geopolitikai életvonalának része – és éppen ez teszi első számú célponttá Peking szemében.
