Jelentés Kína haderejéről
Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma 2025. decemberében benyújtotta a Kongresszusnak szóló éves jelentést, amelyben részletesen feltárja a Kínai Népköztársaság katonai modernizációját, stratégiai céljait és a 21. század biztonsági dinamikájára gyakorolt hatását. A dokumentum célja nem csupán a képességek felsorolása, hanem annak bemutatása, hogyan alakítja Kína hadereje, a szárazföldi erőktől a nukleáris arzenálig, a nemzetközi erőegyensúlyt. A jelentés rögzíti, hogy Kína hosszú távú célja egy világszínvonalú hadsereg kiépítése 2049-re, a kínai Kommunista Párt alapításának centenáriumára.
A Pentagon 2025-ös éves jelentése újra részletesen feltérképezte a Kínai Népköztársaság katonai erejének gyors fejlődését, stratégiai céljait és a regionális biztonsági környezetre gyakorolt hatását. A dokumentum szerint Kína hadereje tovább növelte képességeit annak érdekében, hogy teljes spektrumú, nagy hatótávolságú és többdimenziós erőt legyen képes felmutatni, amely nem csupán a regionális dominanciára, hanem globális pozíciójára is kihatással van.
A jelentés kiemeli, hogy a kínai haderő stratégiai fókusza továbbra is a First Island Chain, azaz a japán szigetekről egészen a Maláj-félszigetig húzódó tengeri ív, amelyet Kína stratégiai gravitációs középpontnak tekint a Tajvan és a Dél-kínai-tenger fölötti befolyás kiterjesztéséhez. A Pentagon szerint Pekingtől nem áll távol az a cél, hogy a hadsereg teljes hadászati döntő képességet érjen el 2027-ig, beleértve az inváziós opciókat, blokád-képességet és erőteljes csapásmérő eszközöket Tajvan ellen.
A nukleáris erőkre vonatkozóan a jelentés arra figyelmeztet, hogy Kína továbbra is bővíti ICBM-képességeit, beleértve a szárazföldi silókba telepített interkontinentális ballisztikus rakétákat, amelyek jelentős hatótávolsággal rendelkeznek, valamint folytatja a stratégia csapásmérő és másodlagos ellen-csapás képességek fejlesztését. A Pentagon oldaláról kiemelt figyelmet kapott, hogy Kína nukleáris arzenálja dinamikusan nő, és bár a termelés üteme némileg lassulhat, a potenciális nukleáris töltetek száma várhatóan tovább emelkedik 2030-ig.
A haditengerészet kapacitása is jelentősen bővül, Kína három aktív repülőgéphordozóval rendelkezik, további egységek építés alatt állnak, és a flotta immár képes többhajós csoportok egyidejű működtetésére a nyílt tengeren kívül is. Ez a blue-water navy képesség lehetővé teszi Kína számára, hogy tovább növelje erőkiterjesztését a Nyugat-Csendes-óceánban és azon túl.
Kína a hiperszonikus fegyverek, mesterséges intelligenciával támogatott harci rendszerek és modern elektronikai hadviselési technológiák fejlesztésére fókuszál, miközben a kiber- és űrbeli képességeket integrálja a hagyományos katonai műveletekbe. A Pentagon jelentése külön kitér olyan kibervédelmi incidensekre is, amelyek szerint kínai származású kampányok kritikus amerikai infrastruktúrákba is behatoltak, bemutatva a modern hibrid hadviselés jogi és technológiai dimenzióit.
Kínai nemzeti stratégiája a hivatalos kínai narratíva szerint a nagy nemzeti megújulás eléréséhez elengedhetetlen a világszínvonalú hadsereg kiépítése, amely szerves része a People’s Republic of China 2049-es céljának. A Pentagon szemszögéből nézve ez a stratégiai ambíció fokozza a regionális feszültségeket, különösen a Tajvan-sztratégiával és a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos területi vitákban.
Az USA is arra törekszik, hogy a kétoldalú viszonyt stabilitás és válságkezelési kommunikáció révén tartsa fenn, miközben fenntartja készenlétét és elrettentő kapacitását a térségben. Washington stratégiai célja nem konfrontáció, hanem a béke megőrzése erőből történő elrettentéssel, amely biztosítja, hogy semelyik állam ne tudja dominálni a régiót fegyveres eszközökkel.
Kína katonai hatalma tovább bővül, a nukleáris arzenáltól a modern rakéta- és haditengerészeti képességekig, valamint a mesterséges intelligenciával és hiperszonikus technológiákkal kombinált új fegyverrendszerekig. Ezek a fejlemények jelentős hatással vannak az amerikai és regionális stratégiai tervezésre, és tovább erősítik a közép- és hosszú távú biztonsági versengés logikáját a Távol-Kelet és az Indo-Csendes-óceán térségében
