Polar Silk Road
A The Arctic Institute bemutatja, hogyan építi ki Kína digitális jelenlétét a sarkkörön, és milyen stratégiai szerepet játszanak ebben a műholdas infrastruktúra és a tenger alatti kábelhálózatok. Kína nemcsak kereskedelmi és tudományos célokból, hanem stratégiai, katonai és hírszerzői szempontokból is fontosnak tekinti az Észak-sarki régióban kialakított digitális lábnyomát. A műholdas földállomások, a polaris kutatóállomások, az optikai szenzorok és a száloptikai kábelek nem csak az adatok gyűjtését és továbbítását szolgálják, hanem Kína adatdiplomáciájának és kiberhatalmi törekvéseinek is részei, az államok kontrollját és hatalmát hangsúlyozzák a digitális infrastruktúrák felett.
Kína sarkvidéki tevékenysége, például a műholdas adatokhoz való hozzáférés és a földi infrastruktúra együttműködése, nemcsak gazdasági és tudományos célokat szolgál, hanem katonai és hírszerzői célokat is. A kínai műholdas rendszerek és tenger alatti kábelek kiépítése lehetővé teszi a sarki hajózási útvonalak monitorozását, a bathimetria (tengermélyi méréstan) térképezést és a kommunikációs hálózatok ellenőrzését, ami nyugati hatalmak, köztük a Pentagon és a NATO tagjai aggodalmát kelti. Ezek a lépések Kína számára hosszú távon politikai befolyást és stratégiai előnyöket jelenthetnek a régióban, különösen azáltal, hogy gazdasági függetlenséget és technológiai önállóságot épít ki, miközben kerüli a nyílt katonai jelenlétet vagy területi igényeket.
A kínai stratégia jellemzője a duális felhasználású infrastruktúra, a poláris kutatások és a műholdas megfigyelés egyaránt szolgálhatnak békés és katonai célokat is. Ez a megközelítés lehetővé teszi Kína számára, hogy beágyazódjon az Észak-sarki régió anyagi és intézményi rendszereibe, és hosszú távon alakítsa a geopolitikai hierarchiákat. A nyugati hatalmak aggodalmát fokozza, hogy Kína egyre inkább integrálja sarki tevékenységét a Polaris Selyemút keretébe, és együttműködik Oroszországgal a régió erőforrásainak és infrastruktúrájának kifejlesztésében. Ez a kooperáció azonban nemcsak gazdasági, hanem biztonságpolitikai kihívásokat is felvet, hiszen Kína és Oroszország együttműködése a sarki régióban potenciálisan alááshatja a nemzetközi jog normáit és az Arktikus Tanács hatékonyságát.
