A CCDCOE új kutatása újragondolja a kognitív hadviselés fogalmát
A NATO Kibervédelmi Kiválósági Központ kutatói az ukrán biztonságtudományi kutatókkal együttműködésben egy tanulmányt készítettek, amely a kognitív hadviselés alapvető újragondolását mutatja be. A jelenlegi megközelítések általában a kognitív befolyás hatásait, szereplőit vagy technológiai dimenzióit írják le, de egy alapvetőbb kérdést nem vizsgálnak: mi is teszi pontosan egy társadalmi-technikai rendszert sebezhetővé a kognitív támadásokkal szemben? Miért válnak egyes társadalmak instabillá a kognitív műveletek hatására, míg mások megőrzik ellenálló képességüket?
A tanulmány célja, hogy választ adjon ezekre a kérdésekre. Az elemzés nem az információs vagy pszichológiai befolyás egyes típusaira összpontosít, hanem bármely társadalmi rendszer ontológiai alapjaira – az úgynevezett rendszerbeli invariánsokra: azokra a stabil kapcsolatokra és struktúrákra, amelyek meghatározzák, hogy egy rendszer hogyan értelmezi a valóságot, hogyan építi ki a bizalmat, hogyan hoz döntéseket és hogyan koordinálja a cselekvést. Az ilyen invariánsok közé tartoznak az episztemikus keretek (az, amit a rendszer igaznak tart), az értékrendek, a kollektív identitás elemei, a bizalmi architektúrák és a jövőről alkotott elképzelések. Ezek tartják fenn a rendszer koherenciáját és azt a képességét, hogy integrált egészként működjön, alkalmazkodjon és fejlődjön.
Ebből a szempontból a kognitív hadviselés nem az információkért folyó küzdelemként értelmezhető, hanem az információk értelmezésének és a döntéshozatal struktúráiért folyó küzdelemként. A befolyásolás a rendszer többrétegű architektúrájának rétegek közötti kapcsolatait kihasználva érvényesül. E kapcsolatok megzavarása kognitív dekoherenciát eredményez – olyan állapotot, amelyben a rendszer formálisan továbbra is működik, de elveszíti a koordinált cselekvésre való képességét.
A kognitív biztonság nem csupán a dezinformáció vagy a propaganda ellensúlyozásáról szól: alapvetően a rendszer alapszerkezeteinek – a bizalomnak, az identitásnak, az episztemikus normáknak és a stratégiai orientációnak – a koherenciájának fenntartásáról szól.
A tanulmány bemutatja, hogy a kognitív támadás logikája a rendszer típusától függően eltérő. Az autoriter rezsimekben a befolyásolás a bizonytalanság felerősítésén keresztül a domináns narratívát célozza meg. A demokratikus rendszerekben a rétegek közötti kapcsolatokra irányul, amelyben polarizációt vált ki és aláássa a koordinációs képességet.
