Kína kiberstratégiája
A Joshua Rovner által a War on the Rocks portálon publikált elemzés részletesen vizsgálja Kína kiberstratégiájának alakulását, különös tekintettel egy esetleges USA-val való konfliktus lehetőségére. A szerző kiindulópontja, hogy a kínai kiberműveletek eddig főként kémkedésre – például ipari titkok, állami hírszerzési célpontok, vagy mesterséges intelligencia fejlesztéséhez szükséges adatok begyűjtésére – koncentráltak. Kína eddig elsősorban kiberkémkedésre összpontosított, azonban egy esetleges konfliktus során a kritikus infrastruktúrák elleni támadásokkal is próbálkozhat, hogy megzavarja az Egyesült Államok döntéshozatalát és társadalmi pánikot keltsen. Az utóbbi évek súlyos adatszivárgásai és az Egyesült Államok infrastruktúrája elleni próbálkozások azonban azt jelzik, hogy Peking most egy sokkal agresszívabb megközelítés felé mozdul.
A szerző rámutat: Kína háborús doktrínája a rendszerkonfrontáció gyors megnyerésére és az információs fölény biztosítására épül. Ennek egyik eszköze lehet a kritikus amerikai infrastruktúrák – például energia-, víz- és közlekedési rendszerek – elleni célzott kibertámadás. A cél az Egyesült Államok katonai döntéshozatalának akadályozása, társadalmi pánik előidézése és a katonai mozgósítások megnehezítése lenne. A legrosszabb forgatókönyv szerint – ahogyan azt az amerikai kiberbiztonsági ügynökség (CISA) igazgatója is vázolta – telekommunikációs kimaradások, vízszennyezés, vonatszerencsétlenségek és pénzügyi rendszerleállások következhetnek be.
Rovner ugyanakkor hangsúlyozza: bár Kína katonai vezetői vonzónak találhatják az ilyen távoli, azonosíthatatlan támadásokat, kérdéses, hogy ezek valós stratégiai sikert eredményeznek-e. Egy hatékony támadás jelentős szervezeti kapacitást, rejtve maradást és célpontazonosítást igényel, ezek együttes kivitelezése pedig nehéz. Emellett a háborús helyzet fokozott figyelmet és védekezést vált ki az ellenséges rendszerek részéről, ami jelentősen csökkenti a siker esélyét.
Kiemeli azt is, hogy míg a katonai hálózatok általában jól védettek, a civil infrastruktúra – technológiai elavultság és széles földrajzi eloszlás miatt – jóval sebezhetőbb. Ez különösen vonzó célponttá teszi azt, mivel a fizikai károk mellett pszichológiai pánikot is okozhat. Az emberek bizalma meginoghat az állami rendszerekben, ha nem tudják, hogy biztonságos-e a víz, van-e áram, vagy hozzáférnek-e megtakarításaikhoz.
Kína valószínűleg egyre nagyobb szerepet szán a kibertérnek egy jövőbeli katonai konfliktusban, és arra törekszik, hogy stratégiai nyomásgyakorlás eszközeként használja fel azt. Ugyanakkor a szerző szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy ez valóban sikeres lehet-e, mivel az ilyen jellegű hadviselés hatásai előre nehezen kalkulálhatók, és a célország – jelen esetben az Egyesült Államok – várhatóan gyors és robusztus válaszlépéseket tesz majd.
A kínai kibertér-stratégia három fő pillérre épül: információs dominancia, kiberkémkedés és hálózatvédelem. Az információs dominancia célja, hogy Kína ellenőrizze és befolyásolja az információáramlást, mind belföldön, mind nemzetközi szinten, elősegítve ezzel politikai és gazdasági érdekeit. A kiberkémkedés révén Kína technológiai és katonai előnyökre tesz szert, míg a hálózatvédelem a saját digitális infrastruktúrájának védelmét szolgálja.
A Kínai Kommunista Párt (KKP) hangsúlyozza a kiber-szuverenitás elvét, amely szerint minden államnak joga van saját internetes terének ellenőrzésére és szabályozására. Ez az elv lehetővé teszi Kína számára, hogy szigorúan cenzúrázza az online tartalmakat és ellenőrizze az információáramlást. A kiber-szuverenitás koncepcióját Kína nemzetközi szinten is népszerűsíti, koalíciókat építve hasonlóan gondolkodó nemzetekkel.
A KKP jelentős erőforrásokat fordít a kibertérrel kapcsolatos képességek fejlesztésére, ideértve a mesterséges intelligencia alkalmazását is. A generatív AI-t például dezinformációs kampányokban használják, hamis tartalmak, például deepfake videók és szintetikus hírek előállítására, amelyeket államilag irányított közösségi médiafiókok terjesztenek. Ez lehetővé teszi Kína számára, hogy hatékonyabban befolyásolja a közvéleményt belföldön és külföldön egyaránt.
A kínai kiberhadviselési stratégiában a támadó képességek is kiemelt szerepet kapnak. A Volt Typhoon kampány például az amerikai kritikus infrastruktúrák, például energiahálózatok és kommunikációs rendszerek elleni hosszú távú hozzáférés kiépítésére irányult. Ezek a műveletek lehetővé teszik Kína számára, hogy potenciálisan megzavarja az ellenséges államok működését egy jövőbeli konfliktus esetén.
A KKP továbbá szoros együttműködést folytat orosz megfelelőjével, a Roszkomnadzorral, az internetes szabályozás és cenzúra terén szerzett tapasztalatok megosztása érdekében. Ez a partnerség hozzájárul Kína azon céljához, hogy növelje befolyását a globális internetirányításban és előmozdítsa a kiber-szuverenitás elvét nemzetközi szinten.
