Önálló kínai kiberhaderő
A Jamestown Foundation elemzése szerint Kína hadserege 2024-ben jelentős átalakítást hajtott végre a kiberműveleti képességeiben, amikor önálló kiberhaderőt hozott létre, amely már nem csupán támogató szerepet tölt be, hanem a katonai műveletek önálló és kulcsfontosságú része lett. A kínai Népi Felszabadító Hadsereg új kiberegysége a hírszerzés, a kiber támadások és a pszichológiai műveletek összehangolt irányítását végzi, és ezzel a kibertér egyenrangú hadszíntérré vált a szárazföldi, tengeri és légi haderő mellett.
A korábbi szervezet, amely több, elszigetelten működő hírszerző és elektronikai egységből állt, mára egységes szerkezetbe került. Az ország öt nagy hadműveleti térségére – keleti, déli, nyugati, középső és északi – bontva működik a rendszer, és minden térséghez tartozik egy-egy kiberfelderítési bázis. Ezek közvetlenül az adott térség katonai vezetése alá tartoznak, ami gyors és célzott döntéshozatalt tesz lehetővé, miközben a teljes hálózat központi katonai irányítás alatt áll.
Az új kiberegységek fő feladatai közé tartozik az ellenséges rendszerek megbénítása, elektronikai zavarása, illetve érzékeny információk megszerzése. Különösen fontos szerepük van háborús helyzetek előkészítésében, még mielőtt fegyveres összecsapásra kerülne sor, ezek az egységek képesek informatikai eszközökkel meggyengíteni a célpont ország gazdasági, katonai vagy társadalmi struktúráit.
A szervezeti reform célja egy központosított, gyorsan mozgósítható és hatékony rendszer létrehozása volt, amelyben megszűnnek a helyi érdekellentétek és párhuzamos struktúrák. Ez a központosítás nemcsak technikai szempontból jelent előrelépést, hanem politikai üzenet is: a kínai katonai vezetés megerősíti az ellenőrzést a digitális hadviselés felett, és egyértelművé teszi, hogy a kibertámadások stratégiai jelentőségű eszközök a globális befolyásszerzésben.
Az elemzés szerint ez a lépés azt jelzi, hogy Kína nem csupán védekezésre, hanem támadó célú kiberműveletekre is készül. A digitális tér tehát nem csupán informatikai játszótér, hanem egyre inkább hadszíntér, amelyben katonai és politikai célok elérése folyik. A kínai kiberhaderő felépítése és működése azt sugallja, hogy Peking hosszú távú konfliktusokra is felkészül – még akkor is, ha ezek nem a hagyományos, fegyveres háború eszközeivel zajlanak.
