A kiberműveletek nemzetközi jogi szempontjai: baseline a NATO-tagállamok számára
Az elmúlt néhány évtizedben a nemzetközi jogi keret összességében nem változott. Ami viszont megváltozott, az a vita érettsége és annak megértése, hogy a meglévő szabályok hogyan alkalmazandók az információs és kommunikációs technológiák használatára. A 2024-es év fordulópontot jelentett, és ma már a NATO-tagállamok többsége vagy saját nemzeti állásponttal rendelkezik, vagy csatlakozott a „kibertérben” alkalmazandó nemzetközi joggal kapcsolatos közös megegyezéshez. Mivel a kiberműveletek gyakran titkosak, minősített információk, tagadhatók vagy technikailag kétértelműek, és a legtöbb alkalmazandó nemzetközi szabály technológiasemleges, a szóbeli és írásbeli gyakorlat – különösen ezek a kidolgozott nemzeti és közös álláspontok – rendkívüli jelentőséggel bír.
Dr. Agnes Kasper és Karine Veersalu cikke elsősorban azokra a területekre összpontosít, amelyekben a szövetségesek egyetértenek, vagyis a NATO-tagállamok közötti konvergencia területeire, az eltérések megvitatását pedig egy másik alkalomra hagyja.
A tagállamok nyilvánosságra hozott nemzeti álláspontjainak és az EU közös álláspontjának elemzésével a CCD COE által publikált cikk feltérképezi a NATO-n belüli konvergencia területeit, illetve a „közös baseline-t”, amely rendkívül értékes lehet a kiberműveletek területén a jogi interoperabilitás előmozdításában és a doktrína fejlesztésében (különösen a kiberműveletekre vonatkozó szövetséges közös doktrína, az AJP 3.20 jelenlegi felülvizsgálata fényében), és potenciálisan alapul szolgálhat egy jövőbeli, hivatalosan elfogadott NATO-közös álláspont kialakításához. Itt az ideje, hogy a NATO figyelembe vegye a szövetségesek közös megértését arról, hogy a nemzetközi jog hogyan alkalmazandó a kibertevékenységekre.
