NATO európai katonai mozgásszabadsága
Az Foundation for Defense of Democracies (FDD) elemzése szerint a NATO európai katonai mozgósíthatóságának egyik gyenge pontja nem közvetlenül a hadseregekben, hanem a mögöttük álló civil közlekedési és digitális infrastruktúrában található. Egy nagyobb erőátcsoportosítás utakra, vasútra, kikötőkre, repülőterekre, energiahálózatokra és azok informatikai rendszereire támaszkodik. A jelentés szerint Európában a szűk közutak, korlátozott vasúti kapacitások és eltérő nyomtávok mellett az is probléma, hogy a katonai logisztika egyre inkább olyan civil digitális rendszerektől függ, amelyeket a NATO nem birtokol és közvetlenül nem szabályoz.
Az FDD négy, egymással összefüggő területet emel ki, a fizikai infrastruktúra korlátait, a beruházási és szabályozási hiányosságokat, a technológiai modernizáció és kiberbiztonság problémáit, valamint a kínai vállalatok európai kritikus infrastruktúrában betöltött szerepét. A jelentés szerint kínai állami kapcsolatokkal rendelkező cégek több mint 30 európai kikötői terminálban rendelkeznek érdekeltséggel, köztük olyan létesítményekben is, amelyek amerikai katonai erők és felszerelések fogadására használhatók. Az FDD ebből hírszerzési és esetleges válsághelyzeti zavarási kockázatot vezet le. Ez azonban kockázati értékelés, nem bizonyíték arra, hogy Kína ezeket a kikötőket már katonai logisztika akadályozására használta volna.
A kiberbiztonsági probléma jelentős része szervezeti. A NATO meghatározhatja, milyen infrastruktúrára van szüksége a csapatok mozgatásához, de nem írhat elő kötelező biztonsági követelményeket minden civil vasúti, kikötői vagy logisztikai szolgáltatónak. Az EU ezzel szemben szabályozhat civil üzemeltetőket, miközben a katonai prioritások és a beruházások jelentős része tagállami hatáskörben marad. Az FDD szerint ez olyan felelősségi rést eredményez, amelyben egy katonailag fontos folyosó fizikai és kiberrezilienciájáért nincs egyetlen, teljes körűen felelős szereplő.
A javaslat ezért a katonai mobilitás és a kritikus infrastruktúra kiberbiztonságának közös tervezése, a NATO által fontosnak ítélt útvonalaknál a fizikai fejlesztéseket OT/IT-biztonsági beruházásokkal, incidenskezelési képességgel és beszállítói kockázatkezeléssel kellene összekötni. A jelentés egy washingtoni think tank szakpolitikai elemzése, ezért a kínai és orosz fenyegetésekkel kapcsolatos megállapításait ebben a keretben érdemes olvasni, ugyanakkor a felvetett technikai probléma konkrét, egy katonai logisztikai útvonal rendelkezésre állását ma már a civil digitális infrastruktúra kompromittálása is befolyásolhatja, fizikai támadás nélkül.
