AI, mint kockázati tényező a kritikus infrastruktúrákban
Az ausztrál Critical Infrastructure Security Centre (CISC) éves kockázati jelentése szerint a mesterséges intelligencia már nem önálló technológiai fenyegetés, hanem szinte valamennyi kritikusinfrastruktúra-kockázatot felerősítő tényezővé vált. A negyedik alkalommal megjelent jelentés az energiaellátás, a víziközművek, a közlekedés, az egészségügy, a távközlés és a pénzügyi szolgáltatások biztonságát vizsgálja.
A CISC szerint a fejlett AI-modellek gyorsítják a sérülékenységek felderítését és kihasználását, automatizálják a támadások egyes lépéseit, és olyan szereplők számára is hozzáférhetővé tesznek összetett támadási képességeket, akik korábban nem rendelkeztek megfelelő szakértelemmel. A védelmi rendszerek fejlesztése ezért egyre nehezebben tarthat lépést a fenyegetések változásával.
Különösen aggasztó az ipari vezérlőrendszerek (OT) elleni előzetes behatolás, amikor állami támogatású támadók tartós hozzáférést alakítanak ki, de nem okoznak azonnali zavart. Az így megszerzett pozíciókat később geopolitikai konfliktus vagy válság idején használhatják fel. A jelentés szerint az AI tovább növelheti az ilyen műveletek hatékonyságát.
A beszállítói függőségek szintén rendszerszintű kockázatot jelentenek. A felhőszolgáltatások, szoftverplatformok, félvezetők és kritikus nyersanyagok piacán néhány szereplő kiesése egyszerre több ágazat működését veszélyeztetheti. Az AI-eszközök bevezetése ráadásul új, sokszor nehezen átlátható szoftveres és adatkezelési függőségeket hoz létre.
A dokumentum a dezinformációt, a belső fenyegetéseket és az emberi hibákat is kiemeli. Az AI-vel előállított megtévesztő tartalmak válsághelyzetben alááshatják a lakosság bizalmát a hatóságok és az infrastruktúra-üzemeltetők tájékoztatásában.
A CISC szerint a kockázatokat már nem lehet egymástól függetlenül kezelni. Egy kibertámadás, természeti katasztrófa vagy geopolitikai ellátási zavar egymást erősítő, több ágazatra kiterjedő működési problémákat idézhet elő. A jelentés ezért kockázatalapú védekezést, a beszállítói függőségek feltérképezését, az OT-rendszerek szigorúbb elszigetelését, AI-vel támogatott fenyegetésészlelést és ágazatok közötti együttműködést sürget. Emellett hangsúlyozza az emberi felügyelet és a kvantumszámítógépek jelentette hosszú távú kriptográfiai kockázatok kezelésének fontosságát.
A kritikus infrastruktúrák ellenálló képessége egyre kevésbé az egyes rendszerek védelmén, sokkal inkább az összekapcsolt technológiai, emberi és beszállítói függőségek kezelésén múlik.
